Oldalak


Járok az álmok útján és próbálgatom a szárnyaimat.

"Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél!" (Paulo Coelho)

"Add tovább a tudományt! Valamikor elindult a foltvarró-staféta, hogy szerteágazó világmozgalom legyen belőle. Ma névtelen foltvarróknak köszönhetik a neves művészek is azt, hogy kitaposták az utat. A foltvarrás közösségi tevékenység, ez talán a legszebb (ha nem is mindig a legmutatósabb) része. Ne felejtsd el: csak az félti a tudományát, akinek kevés van belőle. A féltékenység és az irigység veszélyes kór, elsősorban annak árt, aki birtokolja. Szabadulj meg tőle"

(Dolányi Anna: Hasznos könyv foltvarróknak)


Magamról

Saját fotó
Anya vagyok és feleség! Ez a státuszom, a foglalkozásom, a hivatásom. Három fiam van! Ha akad egy kis szabadságom, akkor alkotok. Mindenfélét. Csakúgy... A varrás nagy szerelem.

Köszönöm, hogy benéztél hozzám!

Ha megtetszett valami és Te is szeretnél, írj bátran!

bozsomati@gmail.com

2012. december 31., hétfő

Néptánchoz

Barátnőm kislánya 4 és fél éves. Imádja a néptáncot! Egy komoly kékfestő szoknyával és egy alsószoknyával leptük meg karácsonyra.



Babaszobába

Egy kispasi szobájába készült. Ablakpárna, függöny, díszpárna és a függönyhöz elkötő :-)




Ha lesz képem, akkor megmutatom az eredeti helyén is!


2012. december 30., vasárnap

Határidő naplók

Már a 2013-as évre.








Karácsonyi manók

Készült adventi naptár. Egy testvérpár várta vele a karácsonyt! Annyira megszerettem mire elkészült, hogy kicsit fájt a szívem megválni tőle.
Minden bánatomat elfelejtettem, amikor felhívott az anyuka, hogy december elsején, amikor meglátták a gyerekek, akkor a 3 és féléves Panka hosszú-hosszú percekig csak ült előtte és nézte, nézte. Ezek a pillanatok mindent megérnek :-))))))







2012. december 29., szombat

Nem is tudom

hol kezdjem. Nagyon régen jártam már erre. Szegény blogom jó ideje csak porosodott. Picit szégyellem is magam, hiszen sokan bizalmat szavaztatok nekem és vissza-visszajártok, olvasgattok. Talán mentségemre legyen szólva, hogy jó néhányunkat magába szippantott a karácsony.
Volt sok munka. Szerencsére. Sok-sok én általam készített ajándék került a fa alá. Számomra ez még mindig, sok-sok év után is olyan megható. Bevallom könnyeket csal a szemembe, amikor megtudom, hogy mennyire örülnek a szöszmögéseimnek...
Szerencsére volt békés ráhangolódás is. lakásdíszítés, sütögetés, forralt borral ücsörgés, film nézés, hatalmas alvások. Vágytam már a "semmit" tevésre, de bevallom mára már alig bírok magammal. Bizseregnek az ujjaim... Varrnék már! :-)
Apránként szeretném mutogatni a varrományaimat. Újra szeretnék belelendülni a blogírásba. Magam miatt is. Olyan jó időnként visszaolvasni, emlékezni, rácsodálkozni... Köszönöm Nektek, hogy újra jöttök és olvastok!

Hosszú szünet után elsőként Hopi-Patch Varrjunk együtt játékáról szeretnék írni!
Fantasztikus kezdeményezés volt. Roppant lelkesen vetetettem bele magam. Gondoltam nekem máshogy úgysem lesz takaróm, itt a remek alkalom. Jöttek a feladatok hétről-hétre (később kéthetenként). Én szorgalmasan csináltam is őket. Aztán egyszercsak elakadtam. Mindig volt valami más, valami "fontosabb". A feladatok meg csak szépen gyűltek. Aztán nyár derekán nekigyürkőztem és bepótoltam a lemaradásomat. Utána megint csak gyűltek a feladatok, én megint csak halogattam. Már-már a feladáson gondolkodtam, de akkor erőt vettem magamon és bepótoltam a hiányzó blokkokat!!! Akartam azt a saját takarót!!! A feladat teljesen vállalható volt! Nem létezik, hogy ne tudjam megcsinálni! Szerencsére sok sorstársam akadt! Jól esett egymást biztatni. No meg láthattuk a szebbnél szebb megoldásokat!
Végül elkészült mind a 25 blokk. Sokáig rakosgattam mire kialakult a takaróm végleges összeállítása. Amikor már ez is megvolt, akkor ismét megtorpantam, mert olyan hatalmasra sikeredett (250 x 220), hogy már nem volt a lakásunkban felület, ahol ki tudtam volna teríteni. Összecókmókoltam és elmentem az egyik húgomhoz  ahol kiterítettem a rétegeket és hosszú órákat töltöttem az összeférceléssel. Úgy örültem, hogy már ez is megvan, mert onnan már csak a tűzés volt hátra, ami talán a legnagyobb feladat. Szerintem.
Összehajtogattam a hatalmas takarót és hazacuccoltam. Otthon beraktam egy sarokba és várta/vártam, hogy mikor ülhetek neki. Sajnos valahogy soha nem került rá idő. Hiába nézegettem, simogattam, sőt! néhányszor ki is terítettem, közeledett a karácsony és nekem ezernyi más dolgom volt. A szívem majd megszakadt, de fel kellett adnom. Nem készültem el a határidőre, pedig Mónika nagyon biztatott!!! Köszönöm Neki itt is! Nem akartam összecsapni. Meg akarom adni a módját, ha már ennyit dolgoztam vele.
Szóval így állunk: