Arany rigó legendája

Arany rigó legendája

Valahol messze, bizotsan az Óperenciás tengeren túl, de talán még az Üveghegyeken is túl, a Tündérek erdejének legrejtettebb zugában élt egy arany rigó, Napocska.

Olyan szépséges volt, úgy ragyogott, hogy a napra lehetett nézi, de rá nem. Szépsége azonban, semmi nem volt a hangjához képest. A kis rigó mikor dalra zendített, az ember elolvadt a gyönyörűségtől. Megbabonázott mindenkit, míg énekelt. Mindenki, aki élt elfelejtette búját, baját, az idő megállt egy pillanatra, a gondok tovaszálltak.

Igen ám, de mégegy különlegessége volt Napocskának, az arany rigónak! Énekétől arannyá változott körülötte minden! A fákon a levelek, a virágok, a fűszálak, a kövek, a gombák, de még az apró bogarak is.

Sokan szemet is vetettek rá. Meg akarták szerezni maguknak.

A Tündérek mélységes, varázslatos erdejében azonban, valaki vigyáz a kicsiny arany rigóra. Zafiró a kék sárkány…

Álomjáró Bozsomati

Napló borító és az arany rigó legendája

Amikor varrok, akkor teljesen megnyugszom és a fantáziám olyankor szabadon nyargalászik. Ez történt most is, miközben ezt a napló borítót varrtam. Egy tanító néni kapja, aki nagyon szereti a sárga és a kék színt.

Nem tudom kinél hogy működik, de én napokig, "rágódom" gondolkodom egy-egy szöszmögésen. Mosogatás, főzés, takarítás közben és útban a bolt felé, sorban állva a postán, meg még este félálomba is. Előfordul, hogy több szálon is futnak a dolgok. Aztán amikor fejben már megvan hogy mit is szeretnék, akkor rajzolgatok, tervezek, számolok. Anyagokat válogatok, rakosgatok, pakolok. Végül bele is vágok. Az anyagokba, meg a dolgok közepébe is! :-)

Szóval így történ ez most is. Miközben varrtam és hímeztem, még egy kis történet is belefészkelte magát a fejembe... Mocorgott, fészkelődött, végül kikívánkozott!
Így született meg ez a napló borító és az arany rigó legendája!

Folyt. köv.