Volt sok munka. Szerencsére. Sok-sok én általam készített ajándék került a fa alá. Számomra ez még mindig, sok-sok év után is olyan megható. Bevallom könnyeket csal a szemembe, amikor megtudom, hogy mennyire örülnek a szöszmögéseimnek...
Szerencsére volt békés ráhangolódás is. lakásdíszítés, sütögetés, forralt borral ücsörgés, film nézés, hatalmas alvások. Vágytam már a "semmit" tevésre, de bevallom mára már alig bírok magammal. Bizseregnek az ujjaim... Varrnék már! :-)
Apránként szeretném mutogatni a varrományaimat. Újra szeretnék belelendülni a blogírásba. Magam miatt is. Olyan jó időnként visszaolvasni, emlékezni, rácsodálkozni... Köszönöm Nektek, hogy újra jöttök és olvastok!
Hosszú szünet után elsőként Hopi-Patch Varrjunk együtt játékáról szeretnék írni!
Fantasztikus kezdeményezés volt. Roppant lelkesen vetetettem bele magam. Gondoltam nekem máshogy úgysem lesz takaróm, itt a remek alkalom. Jöttek a feladatok hétről-hétre (később kéthetenként). Én szorgalmasan csináltam is őket. Aztán egyszercsak elakadtam. Mindig volt valami más, valami "fontosabb". A feladatok meg csak szépen gyűltek. Aztán nyár derekán nekigyürkőztem és bepótoltam a lemaradásomat. Utána megint csak gyűltek a feladatok, én megint csak halogattam. Már-már a feladáson gondolkodtam, de akkor erőt vettem magamon és bepótoltam a hiányzó blokkokat!!! Akartam azt a saját takarót!!! A feladat teljesen vállalható volt! Nem létezik, hogy ne tudjam megcsinálni! Szerencsére sok sorstársam akadt! Jól esett egymást biztatni. No meg láthattuk a szebbnél szebb megoldásokat!
Végül elkészült mind a 25 blokk. Sokáig rakosgattam mire kialakult a takaróm végleges összeállítása. Amikor már ez is megvolt, akkor ismét megtorpantam, mert olyan hatalmasra sikeredett (250 x 220), hogy már nem volt a lakásunkban felület, ahol ki tudtam volna teríteni. Összecókmókoltam és elmentem az egyik húgomhoz ahol kiterítettem a rétegeket és hosszú órákat töltöttem az összeférceléssel. Úgy örültem, hogy már ez is megvan, mert onnan már csak a tűzés volt hátra, ami talán a legnagyobb feladat. Szerintem.
Összehajtogattam a hatalmas takarót és hazacuccoltam. Otthon beraktam egy sarokba és várta/vártam, hogy mikor ülhetek neki. Sajnos valahogy soha nem került rá idő. Hiába nézegettem, simogattam, sőt! néhányszor ki is terítettem, közeledett a karácsony és nekem ezernyi más dolgom volt. A szívem majd megszakadt, de fel kellett adnom. Nem készültem el a határidőre, pedig Mónika nagyon biztatott!!! Köszönöm Neki itt is! Nem akartam összecsapni. Meg akarom adni a módját, ha már ennyit dolgoztam vele.
Szóval így állunk:
Ne bánd. Kár lett volna összecsapni. Nagyon szép lesz.
VálaszTörlésKöszönöm! Már alakul! :-)
VálaszTörlésGyönyörűséges már így is!
VálaszTörlésHát ez valami gyönyörű, hiába igaz a mondás "jó munkához idő kell" ! Gratulálok!!! Én sajnos lemaradtam erről a játékról! de nagyon szeretném ha a csoporttársaimmal mi i
VálaszTörléss is készítenénk egy blokkgyűjteményes takarót!
Húúúú de gyönyörűűűűűű. Gratulálok.
VálaszTörlésMária
Én is azt mondom , ne bánd hogy nem végeztél a határidőre ,gyönyörű lesz már így is az!
VálaszTörlésSzia, mintha magamat olvastam volna egy darabig...varrtam, elakadtam, varrtam...majd abba hagytam.Figyeltem a többiek munkáját, részben a kollázst készítettem...aztán egyre kevesebb fotót kaptam, amiből érdemes lett volna kollázst készíteni.Azért a blokk-feladatokat elmentettem és gondolom egy alkalommal én is elkészülök. Szép a takaród már most is!!!! Gratulálok :)
VálaszTörlésNe is add fel, nagyon szép a takaród. És igazad van, ez nem érdemelte meg összecsapni. Szuper megoldás az iránytűd! Nagyon tetszik.
VálaszTörlésNagyon szép! A tűzésben az a jó, hogy bármikor neki lehet állni, félre lehet tenni. Állj neki, és meglátod a munka sodorni fog magával.
VálaszTörléshú, a nemjóját, ez tényleg szép lesz!
VálaszTörlésNagyon szép már most is!
VálaszTörlés