Oldalak

Járok az álmok útján és próbálgatom a szárnyaimat.

"Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél!" (Paulo Coelho)

"Add tovább a tudományt! Valamikor elindult a foltvarró-staféta, hogy szerteágazó világmozgalom legyen belőle. Ma névtelen foltvarróknak köszönhetik a neves művészek is azt, hogy kitaposták az utat. A foltvarrás közösségi tevékenység, ez talán a legszebb (ha nem is mindig a legmutatósabb) része. Ne felejtsd el: csak az félti a tudományát, akinek kevés van belőle. A féltékenység és az irigység veszélyes kór, elsősorban annak árt, aki birtokolja. Szabadulj meg tőle"

(Dolányi Anna: Hasznos könyv foltvarróknak)


Magamról

Saját fotó
Anya vagyok és feleség! Ez a státuszom, a foglalkozásom, a hivatásom. Három fiam van! Ha akad egy kis szabadságom, akkor alkotok. Mindenfélét. Csakúgy... A varrás nagy szerelem.

Köszönöm, hogy benéztél hozzám!

Ha megtetszett valami és Te is szeretnél, írj bátran!

bozsomati@gmail.com

2012. december 29., szombat

Nem is tudom

hol kezdjem. Nagyon régen jártam már erre. Szegény blogom jó ideje csak porosodott. Picit szégyellem is magam, hiszen sokan bizalmat szavaztatok nekem és vissza-visszajártok, olvasgattok. Talán mentségemre legyen szólva, hogy jó néhányunkat magába szippantott a karácsony.
Volt sok munka. Szerencsére. Sok-sok én általam készített ajándék került a fa alá. Számomra ez még mindig, sok-sok év után is olyan megható. Bevallom könnyeket csal a szemembe, amikor megtudom, hogy mennyire örülnek a szöszmögéseimnek...
Szerencsére volt békés ráhangolódás is. lakásdíszítés, sütögetés, forralt borral ücsörgés, film nézés, hatalmas alvások. Vágytam már a "semmit" tevésre, de bevallom mára már alig bírok magammal. Bizseregnek az ujjaim... Varrnék már! :-)
Apránként szeretném mutogatni a varrományaimat. Újra szeretnék belelendülni a blogírásba. Magam miatt is. Olyan jó időnként visszaolvasni, emlékezni, rácsodálkozni... Köszönöm Nektek, hogy újra jöttök és olvastok!

Hosszú szünet után elsőként Hopi-Patch Varrjunk együtt játékáról szeretnék írni!
Fantasztikus kezdeményezés volt. Roppant lelkesen vetetettem bele magam. Gondoltam nekem máshogy úgysem lesz takaróm, itt a remek alkalom. Jöttek a feladatok hétről-hétre (később kéthetenként). Én szorgalmasan csináltam is őket. Aztán egyszercsak elakadtam. Mindig volt valami más, valami "fontosabb". A feladatok meg csak szépen gyűltek. Aztán nyár derekán nekigyürkőztem és bepótoltam a lemaradásomat. Utána megint csak gyűltek a feladatok, én megint csak halogattam. Már-már a feladáson gondolkodtam, de akkor erőt vettem magamon és bepótoltam a hiányzó blokkokat!!! Akartam azt a saját takarót!!! A feladat teljesen vállalható volt! Nem létezik, hogy ne tudjam megcsinálni! Szerencsére sok sorstársam akadt! Jól esett egymást biztatni. No meg láthattuk a szebbnél szebb megoldásokat!
Végül elkészült mind a 25 blokk. Sokáig rakosgattam mire kialakult a takaróm végleges összeállítása. Amikor már ez is megvolt, akkor ismét megtorpantam, mert olyan hatalmasra sikeredett (250 x 220), hogy már nem volt a lakásunkban felület, ahol ki tudtam volna teríteni. Összecókmókoltam és elmentem az egyik húgomhoz  ahol kiterítettem a rétegeket és hosszú órákat töltöttem az összeférceléssel. Úgy örültem, hogy már ez is megvan, mert onnan már csak a tűzés volt hátra, ami talán a legnagyobb feladat. Szerintem.
Összehajtogattam a hatalmas takarót és hazacuccoltam. Otthon beraktam egy sarokba és várta/vártam, hogy mikor ülhetek neki. Sajnos valahogy soha nem került rá idő. Hiába nézegettem, simogattam, sőt! néhányszor ki is terítettem, közeledett a karácsony és nekem ezernyi más dolgom volt. A szívem majd megszakadt, de fel kellett adnom. Nem készültem el a határidőre, pedig Mónika nagyon biztatott!!! Köszönöm Neki itt is! Nem akartam összecsapni. Meg akarom adni a módját, ha már ennyit dolgoztam vele.
Szóval így állunk:



11 megjegyzés:

  1. Ne bánd. Kár lett volna összecsapni. Nagyon szép lesz.

    VálaszTörlés
  2. Gyönyörűséges már így is!

    VálaszTörlés
  3. Hát ez valami gyönyörű, hiába igaz a mondás "jó munkához idő kell" ! Gratulálok!!! Én sajnos lemaradtam erről a játékról! de nagyon szeretném ha a csoporttársaimmal mi i
    s is készítenénk egy blokkgyűjteményes takarót!

    VálaszTörlés
  4. Húúúú de gyönyörűűűűűű. Gratulálok.
    Mária

    VálaszTörlés
  5. Én is azt mondom , ne bánd hogy nem végeztél a határidőre ,gyönyörű lesz már így is az!

    VálaszTörlés
  6. Szia, mintha magamat olvastam volna egy darabig...varrtam, elakadtam, varrtam...majd abba hagytam.Figyeltem a többiek munkáját, részben a kollázst készítettem...aztán egyre kevesebb fotót kaptam, amiből érdemes lett volna kollázst készíteni.Azért a blokk-feladatokat elmentettem és gondolom egy alkalommal én is elkészülök. Szép a takaród már most is!!!! Gratulálok :)

    VálaszTörlés
  7. Ne is add fel, nagyon szép a takaród. És igazad van, ez nem érdemelte meg összecsapni. Szuper megoldás az iránytűd! Nagyon tetszik.

    VálaszTörlés
  8. Nagyon szép! A tűzésben az a jó, hogy bármikor neki lehet állni, félre lehet tenni. Állj neki, és meglátod a munka sodorni fog magával.

    VálaszTörlés
  9. hú, a nemjóját, ez tényleg szép lesz!

    VálaszTörlés