Íme használatban

... a zsebes tároló. Már birtokba vették az ovisok. Megmelengette a szívem, mert nagyon örültek neki a gyerekek :-)))

Zsizsi beszélgetett egy másik kisfiúval, amikor észrevette, hogy felkerült a táróló és felkiáltott:
- Nézzétek! Felszerelték a zsebes tárolót! Ugye milyen jó lett???

Kell ennél nagyobb dicséret??? :-))))

Koszorú, koszorú.....

Kértek tőlem egy ajtóra való koszorút. Olyat szerettek volna, ami nem kötődik ünnephez. Na, meg bordó feltétlenül legyen benne, mert az a kedvenc szín.

Ilyen lett:

Remélem tetszeni fog... Ezen mindig úgy izgulok!!!

Nagy nap van...

Ma is szülinapozunk! :-)) Nagyfiam lett ma 12 éves. Nagy nap ez! Nem csak azért mert ő megszületett, hanem mert mi is ekkor váltunk szülőkké. Nagyon vártuk őt és amikor megérkezett nagy volt a boldogság. Elkezdődött valami, bár akkor még fogalmunk sem volt, hogy miről is van szó ;-) Amikor hazamentünk a kórházból és egyedül maradtunk a csöpp kis babával, na akkor tört ránk a boldogság és a hihetetlen rettegés. A felismerés, hogy itt ez a törékeny baba, aki teljes mértékben ránk van utalva. A felelősség súlya nehezedett ránk és mi olyan fiatalok voltunk... Nagyon megható pillanat volt ez. Mai napig könnybe lábad a szemem, amikor visszaemlékezem. Család lettünk.

Oviba...

... készült ez a zsebes tároló. Még nem tudom pontosan, hogy mi kerül bele, de ma a szülői értekezleten szeretném átadni. Jó nagy. 60 x 100 centis.

Egyébként elhavazódás esete áll fenn. A héten már a második szülői értekezletre megyek. A múlt héten is volt kettő. Most már remélem egy ideig nyugi lesz. Legalábbis etéren :-)) Hétvégén szülinapi zsúrok voltak. Két nagyfiú hívta meg a barátait. Máté szombaton, Botond vasárnap. Mindkettőjüknek sütöttem tortát, sütit, szendvicseket készítettem. A 12 éveseknek már van huzata rendesen :-)) A fő attrakció a pizza volt. Frissen melegen, a sütőből.

Köszönöm, hogy benéztél. Legyen szép napod!!!

Babát varrok...

Soha nem éreztem késztetést a babavarrásra. Ennek több oka is lehet. Talán, hogy csak fiaim vannak. Talán, hogy anno én sem voltam nagy babás. Volt babám, időnként babáztam is, de rendszerint a babaruha varrásánál és a frizura igazításnál félbe maradt mindig. Tüske frizurásra vágott babát, már elég nehéz fésülgetni ;-)
Egy pár napja azonban befészkelte magát a gondolat a fejembe. Motoszkált, kapirgált, el kezdett feszegetni. A neten egyre másra futottam bele a babavarrós oldalakba. A nem babavarrók is elkezdtek babát varrni/kapni. Nemrégiben szerttettem egy hatalmas doboz fonal maradékra...
Aztán belevágtam. Sok-sok baba megnézése után rajzoltam magamnak egy sablont. Azóta már kiderült, hogy javításra szorul, de majd legközelebb! Babafejnek nagyon tetszett/tetszik a waldorf babafej, így megpróbáltam azt követni. Tetszik a pufi arca, a fitos orrocskája. Édes nagyon. Aztán Rilla oldalán találtam egy fantasztikus haj-felvarrás útmutatót. Innen is köszönöm.
Kérdezgettem a fiaimat, hogy nekik hogy tetszik. Én mégiscsak elfogult vagyok, hiszen már napok óta forgatom, varrogatom, igazgatom, nézegetem.
Legkisebbem első kérdése az volt:
- Anya és hol van a bőre???
Ugyanis elég hófehér lett a lelkem :-)) Maradék anyagokból fogtam hozzá, mert nem voltam biztos benne, hogy egyáltalán sikerül-e, így nem vásároltam be hozzá mindenféle kelléket. A teste maradék lenvászonból készült és flízzel töltöttem meg, a feje pedig egy fehér pamut pólóból. Megvarrtam a szemét, száját, amit aztán ki is bontottam, mert nem tetszett, de kap másikat.
Középsőm pedig már meg is rendelt tőlem magának egy másik babát, csak fiú legyen, bundesligás frizurával :-o és focis szerelésben :D
Bevallom nem is gondoltam volna, hogy ennyire magával ragad, hogy ennyire meg lehet szeretni. Már-már gyermekemnek érzem :-)))
Az első babám! Egyelőre még pucéran.
Haj nélkül:

Itt pedig már hajjal:

Ajándékba

Zsizsi, pénteken hivatalos élete első szülinapi zsúrjába. Izgatottan várja. Egy ovis zsákkal szeretnénk meglepni a szülinapost. A maci nem véletlen. Ez a jele az ünnepeltnek. :-)

Napló borító 1.

Már régóta szerettem volna meglepni a tanár néniket egy napló borítóval. Kértem a nagyfiamat, hogy mérje le nekem. Hát ő azt nem tudja. Hogy csináljam akkor. Tanár nénit mégse kérhettem meg! Hol van akkor a meglepetés?
A napokban viszont segítségemre sietett Judit Gödről (földim:-)), akit ismerhettek már a foltos világban, bár blogja nincsen...:-) Ő már csinált ilyet és megadta nekem is a méreteket.
Ma elkészült az én napló borítóm. Az egyik! Mert két iskolásunk van! ;-)
Eleje:

Hátulja:

Most nézem, hogy a fényképen olyan csálénak látszik a hátulja. Pedig nem az :-)