Pici fiamnak ez volt az első éve. Picit döcögős volt az eleje, volt sírás-rívás, de azt kell mondanom gyorsan ment a beszoktatás. Azért könnyítés volt, hogy van két nagy tesó, akik által edzett a kissrác. Másik könnyítés, hogy az unokatesó is ebbe a csoportba jár, akivel nagyon-nagyon szeretik egymást.
Nagy dolog ez, amikor kincseinket rá kell bíznunk valaki másra. Reménykedünk, hogy gyermekeink jó kezekbe kerülnek és tiszta szívből hálásak vagyunk, ha bebizonyosodik, hogy igen. Sokat jelent ez a szülőnek is, de még többet a gyereknek. Még ha ők nem is tudnak róla.
Szóval az évzáró nagyon jól sikerült. Volt pityogás is az óvó nénik részéről, hiszen ez vegyes csoport és néhányan mennek iskolába. Mi még maradunk. 3 évig. Jó móka lesz. Óvó néniknek és a dadus néninek csináltam egy kis köszönöm ajándékot. Nem tudom, hogy ki melyiket kapta. Direkt csináltam így, mert nem tudtam választani, hiszen egyformán fontosak mind. Ezért becsomagoltam és találomra osztottuk szét. Sajnos nem volt lehetőség az ajándékok kicsomagolására, de nagyon remélem, hogy sikerült örömet szerezni. Két kezemmel csináltam, hálás szívvel és sok-sok szeretettel.
Köszönöm!
