Arany rigó legendája
Valahol
messze, bizotsan az Óperenciás tengeren túl, de talán még az Üveghegyeken is
túl, a Tündérek erdejének legrejtettebb zugában élt egy arany rigó, Napocska.
Olyan
szépséges volt, úgy ragyogott, hogy a napra lehetett nézi, de rá nem. Szépsége
azonban, semmi nem volt a hangjához képest. A kis rigó mikor dalra zendített,
az ember elolvadt a gyönyörűségtől. Megbabonázott mindenkit, míg énekelt. Mindenki, aki élt elfelejtette búját, baját, az idő
megállt egy pillanatra, a gondok tovaszálltak.
Igen
ám, de mégegy különlegessége volt Napocskának, az arany rigónak! Énekétől arannyá változott körülötte minden! A fákon a
levelek, a virágok, a fűszálak, a kövek, a gombák, de még
az apró bogarak is.
Sokan
szemet is vetettek rá. Meg akarták szerezni maguknak.
A
Tündérek mélységes, varázslatos erdejében azonban, valaki vigyáz a kicsiny
arany rigóra. Zafiró a kék sárkány…
Álomjáró
Bozsomati
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése