Oldalak


Járok az álmok útján és próbálgatom a szárnyaimat.

"Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél!" (Paulo Coelho)

"Add tovább a tudományt! Valamikor elindult a foltvarró-staféta, hogy szerteágazó világmozgalom legyen belőle. Ma névtelen foltvarróknak köszönhetik a neves művészek is azt, hogy kitaposták az utat. A foltvarrás közösségi tevékenység, ez talán a legszebb (ha nem is mindig a legmutatósabb) része. Ne felejtsd el: csak az félti a tudományát, akinek kevés van belőle. A féltékenység és az irigység veszélyes kór, elsősorban annak árt, aki birtokolja. Szabadulj meg tőle"

(Dolányi Anna: Hasznos könyv foltvarróknak)

Magamról

Saját fotó
Anya vagyok és feleség! Ez a státuszom, a foglalkozásom, a hivatásom. Három fiam van! Ha akad egy kis szabadságom, akkor alkotok. Mindenfélét. Csakúgy... A varrás nagy szerelem.

Köszönöm, hogy benéztél hozzám!

Ha megtetszett valami és Te is szeretnél, írj bátran!

bozsomati@gmail.com

2011. szeptember 5., hétfő

Nem

volt koszos a gyerek, amikor befeküdt az ágyamba! Én meg nem kaptam szívinfarktust, amikor megláttam. Nem is tudom, hogyan fogom én ezt az oviban kimagyarázni. A gyerek hazahordja a homokozót a zsebében. :-))))

Bejegyezte: Álomjáró-Bozsomati dátum: 17:03:00 Címkék:

5 megjegyzés:

  1. Abile2011. szeptember 5. 17:32

    Össze kellene gyűjtened és majd tanév végén visszavinni. :D

    VálaszTörlés
  2. Ági2011. szeptember 5. 18:12

    Hi, hi :-)) Hát ezért kell minden évben több köbméter homokot venniük az ovodáknak?

    VálaszTörlés
  3. Huligánlány2011. szeptember 5. 19:57

    Jajjajj, emlékszem, amikor a gyerek zsebe dagadt a homoktól!!!

    VálaszTörlés
  4. Vízicsibe2011. szeptember 6. 8:34

    :)))
    Nekem is mindig homokosak voltak. Nemcsak az oviból, hanem a Dunáról feljövet is. Még jó, hogy ott van elég homok :)

    VálaszTörlés
  5. Tünde2011. szeptember 6. 9:24

    Az én fiaim bodobácsokat gyűjtöttek állandóan. Nálunk a mosókonyhából örökké a kis piros bogarakat kellett kitessékelni.

    VálaszTörlés

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)