Készülődik a takaró. Az első képen még a vasalódeszkán. Lassan (ez egyértelmű) és biztosan (ez már kérdéses). Még csak most jön a feketeleves. A steppelés. Csináltam már ilyet, de igazán soha nem voltam elégedett. Igaz most már van csilli-villi új varrógép, nem a kis szutyok, de nem biztos, hogy azon múlik... Olyan jó lenne tanulni a nagyoktól. Ilyenkor annyira érzem, hogy utána kellene járnom, hogy van-e a közelben foltvarró csoport. Nagyon örülnék...Itt a másik képen, meg mintha már készen lenne :-) Ráterítettem az ágyunkra. Nekem nagyon tetszik. Teljesen beleszerettem.
Blogolással is vannak rágódnivalóim. Nem vagyok jártas. Nem ismerem a "szokásokat". Nem akarok tolakodó lenni, de nem szeretném, ha esetleg azt gondolnák, hogy fennhordom az orrom, akit csak a saját baja érdekel. Szívesen olvasok más blogokat, de bevallom, még senkit nem jelöltem be és üzenetet semigen hagytam még. Pedig alapból nem vagyok ám ilyen félénk.
Elhiszem, hogy elégedett vagy...:)
VálaszTörlésVan is miért!
Valami hasonló volt az én első ágytakaróm (és majdnem az utolsó is...)
Köszönöm, hogy bekukkantottál. Sajnos Luca széke. Még hátlapozni és tűzni kell, csak annyi dolog összejött mostanság... Nagy munka, nehezen szánom rá magam.
VálaszTörlés