Hétvége

A hétvége nekem szinte soha nem az alkotás jegyében telik. Ilyenkor jó esetben mindannyian itthon vagyunk és igyekszünk kihasználni az időt, az együttlétre. Imádom, amikor együtt a család. Most, hogy jó idő van, kint megterítünk a kertben és madár csicsergésben, tücsök ciripelésben és béka kuruttyolásban reggelizünk, ebédelünk, vacsorázunk. Vacsit még 8 óra előtt meg kell ejteni, mert utána szúnyog invázió következik és akkor már nem lehet megmaradni a kertben. Más esetekben sajnos Api dolgozik. Olyan munkahelye van, ahol hétvégén is van munka és a beosztásától függ, hogy együtt tudunk-e lenni hétvégén. Nagyfiúk fociznak az ő meccseik is alakítják a hétvégi programjainkat. Szóval ritka, hogy együtt az egész család. Ezért nagy kincs és ilyenkor nem varrok...

Más: Sokáig érlelődött bennem ez a bejegyzés... Nem régóta blogozom, de régóta netezem. Sajnos időről időre olyan idulatokba szaladok, amit nem értek. Nem akarok megérteni. Ennek biztos az is az oka, hogy így, írásban, nem szemtől szembe, valahogy az emberek is könnyebben, bátrabban formálnak véleményt és azt meg is írják, közzé is teszik. Nem igazán van következménye. Én a béke híve vagyok. Élni és élni hagyni. Az írásos forma nagyon sok félreértésre adhat okot, ráadásul elhamarkodottá is tehet...
Mostani írásomnak több előzménye is van, de ezeket nem részletezem, csak inkább magamnak írom. Sokáig vajúdtam mielőtt rászántam magam a blog írásra. Ennek a legfőbb oka, hogy nem nagyon akartam kitárulkozni, mert innentől kezdve bárki (BÁRKI!) beleláthat az életembe. Még ha csak egy kicsi szeletkéjébe is. De! Amikor elkezdtem blogot írni, akkor ezt vállaltam. Az én döntésem volt!!! Nyilván vannak pozitív és negatív oldalai is. Én döntöttem úgy, hogy megmutatom a munkáimat a világnak és ezzel vállaltam, hogy akár másolhatnak is...
Rengeteg oldalon jártam már. Agyamban gyűlnek a benyomások, az információk, az ötletek. Minden emberre hatással van minden. Tudatosan, vagy tudat alatt is. Munkáim is így készülnek. Soha nem tenném meg, hogy valakit lemásolok egy az egybe, de azt nem tagadom, hogy hatással vannak rám a szebbnél-szebb munkák. Szándékosan soha nem bántanék meg senkit és nagyon vigyázok, hogy akaratlanul se!!! Persze az ember kiírogathatja, hogy honnan szedte az ötleteit, de honnan is? Nálam egy-egy ötlet először mindig fejben születik meg, a kavargó katyvaszból. Aztán rágom, forgatom, tervezgetem napokig. Nekilátok, de még menetközben is változtatok, alakítok, újabb és újabb hatások érhetnek, hathatnak rám. Mindettől függetlenül előfordulhat, hogy nagyon hasonló születik, mint az XY v. ZV munkája. Van még új a Nap alatt??? Szerintem a mai internetes világban szinte lehetetlenség megjelölni a pontos forrást. A többi blogíró is szörfölget a neten, lát rengeteg dolgot, amik hatnak rá és amiből az ő munkái születnek. Ráadásul ott van a rengeteg könyv, újság, ami kifejezetten azért van, hogy az ember másoljon/ötletet merítsen belőle. Nem tagadom, hogy a sok-sok magyar és külföldi alkotó, akiknek az oldalán jártam már, sok-sok ötletet adott, inspirált. Nem célom senki kenyerét elvenni (nem is árulom a munkáimat - egyelőre), de nem árt szem előtt tartani, hogy szabad piac gazdaság van. Én hiszek benne, hogy mindenki megtalálja a maga vásárlóit! Vagy naiv vagyok???

Egy példa az életemből. 2 évvel ezelőtt, középső fiam befejezte az ovit és mint szmk-s anyuka szerettem volna valami különleges és egyedi ajándékot adni az óvó néniknek és a dadus néninek. Sokáig törtem a fejem, végül egy albumot készítettem a gyerekek fotóival. Minden oldalon egy gyerek szerepelt egy 3 éves (ovi kezdős) és egy 6-7 éves (ballagós) fotóval. Ilyen volt, ilyen lett. Azt gondoltam ennél személyesebb ajándék nem lehet. Nagyon sokat dolgoztam rajta és tényleg igényes, szép ajándék lett belőle. Csodájára járt az ovi. Aztán következő évben, már nagyon sok ilyen album készült :-))) Nem csak az oviban, hanem a suliban is, mert a negyedikes fiam tanító nénijei is ilyet kaptak. Én nagyon remélem, hogy minden ilyen albumnak nagyon örültek!!! Hol tartana a világ, ha mindenki csak saját magának őrizgetné a tudását??? Merjünk adni, hogy kaphassunk és fogadjuk el a tudást, hogy továbbadhassuk.

Végül egy idézet. Nem a sajátom. Kiseri oldalán találtam. Köszönöm.

"Ne váljunk önhitté, vetélkedést szítva egymás között, irigykedve egymásra"

(Gal. 5:26)

Ezt csakúgy írtam...